A csomagolóanyagok „kötelezettségei”
Műanyag, papír, fém, kerámia, üveg, fa, gumi, vagy akár ezek kombinációja - leggyakrabban ezek az anyagok kerülnek közvetlenül érintkezésbe az élelmiszerekkel a csomagoláson keresztül. Nem csak a boltok polcain lévő termékek, hanem az élelmiszerlánc egyes szakaszaiban -termelés, ipari feldolgozás, és a konyhai műveletek során is. Manapság egyre több szó esik – nem csak szakmai körökben- arról, hogy az ezekből az anyagokból kioldódó összetevők bekerülnek az élelmiszerekbe.
„A csomagolás az élelmiszer-biztonság fenntartásának egyik legfontosabb feltétele: amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), eltarthatóvá teszi, minimalizálja a fertőzés és szennyeződés veszélyét, gátolja a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodását is. Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok minősége is változó” – mondta el Dr. Kovács Ágnes, az Eurofins Food and Feed Testing Budapest Kft. szakembere a XV. Hungalimentaria Konferencián és Kiállításon.
Ami biztos: a csomagolóanyag nem finom
Egy átlagember nyolcvanéves koráig élete során nagyjából 400 gramm a csomagolásból az élelmiszerbe oldódott anyagot is elfogyaszthat. Éppen ezért alapvető elvárás ezekkel az anyagokkal szemben, hogy a felhasználás során az összetevőik ne kerüljenek át az élelmiszerbe olyan mennyiségben, ami élelmiszerbiztonsági kockázatot jelenthet.
A csomagolóanyagokból, csomagolószerekből kioldódó anyagok (monomerek, oligomerek, stabilizátorok, antioxidánsok, lágyítók, habosító anyagok, nehézfémek, színezékek, gyártási segédanyagok) károsíthatják az emberi anyagcserét, hormonháztartást szabályozó szerveket.
Szabályozás
Az Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK keretrendelete minden anyagtípusra érvényes szabályokat fogalmaz meg az élelmiszerrel érintkező anyagok gyártására, forgalmazására, biztonsági követelményeire vonatkozóan. Az előírásoknak való megfelelés igazolásához a legtöbb esetben laboratóriumivizsgálatokra van szükség, amelyeket szintén a vonatkozó rendeletek, szabványok előírásai szerint kell végrehajtani.
Mit tehet a labor?
A labor a jogszabályokban meghatározott határértékeket méri meg különböző laboratóriumi módszerekkel, eszközökkel. A vizsgálatok során laboratóriumi körülmények között modellezik a csomagolóanyag felhasználását, figyelembe véve, hogy milyen típusú élelmiszerrel fog érintkezésbe kerülni, milyen hőmérsékleten és mennyi ideig.
A mérésekkel igazolni kell, hogy az egységnyi felületről kioldódó nem illékony anyagok összes mennyisége nem haladja meg az összkioldódási határértéket, valamint a gyártáshoz használt monomerek és egyéb kiindulási anyagok kioldódása nem lépi túl a specifikus kioldódási határértéket – csak ezután kerülhet a csomagolóanyag felhasználásra.
Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokból nem csak az ismert alapanyagok oldódhatnak az élelmiszerbe, hanem a nem szándékosan hozzáadott összetevők is, amelyek lehetnek az alapanyagok szennyezői, a gyártás során keletkező oligomerek, bomlástermékek, reakciótermékek. A vizsgálat fontos része ezeknek az anyagoknak az azonosítása, és értékelése.
Ezek meghatározása különböző analitikai technikákkal történik, fémek esetében ICP-t, szerveskomponensek esetében pedig fotometriás vagy többnyire kromatográfiás módszereket használunk az Eurofins Food&Feed Testing Budapest csomagolóanyag vizsgáló laboratóriumi részlegén.